Márványhullám
Nem hazudtam, csak lemerültem –
az igazság ez lenne tán.
És mint teve a tű fokán,
a kulcslyukon kimenekültem.
Most forró voltam, majd lehűltem –
tenger voltam, és lettem márvány.
Két szerelem éles határán
magamon kívülre kerültem.
De ezt a kívült nem bírom,
nézem a gyertyát a síron,
s a cseresznyére gondolok.
Most arra vágyom, hogy soha
ne legyek többé ostoba,
ne építsek, míg rombolok.
Tájkép
Virág és macska –
itt is őket figyelem –
mennyire másképp!
Él
Kés repül át az
éjen, mindent kettévág,
sötétség sivít.
(Megjelent az Alföld 2023/3-as számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Egyre Márki grafikája.)
Hozzászólások